Eredeti Mű Szerzője : Morikawa Jyoji
Eredeti Mű Címe : Hajime no Ippo/Fighting Spirit
Nyári Pihenés!?
Ventilátor zaját nyomta el a
bokszzsákba fúródó kesztyűk ütemes hangja. Egy kettő, egy kettő, egy kettő… A japán pehelysúlyú bajnok, aki már egyszer
megvédte a közelmúltban címét, Makunochi Ippo püfölte a bokszzsákot. A Kamogawa
Boksz Edzőterem ajtaján fulladozva és levegőért fohászkodva esett be Kimura
Tatsuya, Aoki Masaru és Takamura Mamoru. Ippo felfüggesztette ütéseit és a tőle
megszokott módon illemtudóan köszöntötte az egyesület 3 rangidős bokszolóját.
Kamogawa Genji, az edzőterem tulajdonosa, egyben Takamura és Ippo edzője is
volt. Nagyon alacsony öregember volt, de reflexei és motivációs képességei nem
sokat koptak az évek folyamán. Sétabotjával jókora ütést mért a mélázó Ippo
kobakjára, aki fejéhez kapott a fájdalomtól és elnézést kért, amiért az edzés
közepén nem várta meg az öreg Kamogawa engedélyét a pihenésre. Az öreg bólintva
elfogadta a bocsánatkérést, majd a betoppanó trióhoz szegezte szavait:
- Veletek meg mi történt idióták? Miért késtetek 1 órát az edzésről?
- Öreg nyugi van… Csak úgy gondoltuk… Ha 1 órával többet kocogva… Növeljük az állóképességünket! - Préselte ki magából a szavakat Takamura.
- Féleszű bagázs! 40 fok van, és ti a legnagyobb melegben folyadék utánpótlás nélkül szaladgáltok? Mellesleg nem növeltetek semmit az állóképességen, pont fordítva! Ilyen ramaty állapotban nem tudtok kesztyűzni se! Mars haza, semmi értelme itt téblábolnotok! – Kelt ki magából az öreg Kamogawa.
Aoki és Kimura lehajtott fejjel vették tudomásul az öreg szavait, Takamura viszont mély levegőt vett, kihúzta magát és elkiáltotta magát:
- Még hogy nem tudunk kesztyűzni? Gyere ide papi, kikapom azt az egy fogadat is, ha nagyon akarod!
Takamura kinyújtotta nyelvét és futásnak eredt, Kamogawa pedig a 20 éveseket is megszégyenítő sebességgel eredt Takamura irányába fenyegetően lóbálva sétapálcáját. Kimura és Aoki elindultak lezuhanyozni, mielőtt hazamennének, Ippo pedig elindult az ugrókötél irányába…
Másnap reggel mindenki időben beért az edzőterembe időben, ahol reggel Aoki és Kimura edzője, Shinoda Tomoyuki várta őket, mégpedig azzal a hírrel, hogy térjenek vissza 1 órán belül néhány napnyi váltásruhával, mert edzőtáborba mennek a tengerpartra. A hírnek mindenki nagyon megörült, talán Ipponak voltak csak baljós előérzetei ezzel kapcsolatban.
Aoki késve, de visszaért a teremhez, ahol többiek viszont már feszülten várakoztak rá.
- Aoki ez meg mi a fenét jelentsen? Már régen úton kellene lennünk, a formás keblek és a hűsítő tenger habjai felé! – Kiáltotta el magát Takamura.
- Ó, sajnálom skacok! Az én kis Tomikommal… Nos… Ő… Hát izé… - Hebegte zavarában Aoki.
Takamurát és Kimurát egyszerre rázta ki a hideg a gondolattól, amire Aoki célzott. Témát nem feszegetve, gyorsan bepattantak mindannyian Kamogawa kisbuszába, és a tengerpart irányába vették a menetirányt. Srácok zajosan elfoglalták magukat az út során, Ippo pedig a tájban gyönyörködött és próbált levegőt kapni a fulladt levegőben, ami köszönhető volt a 3 fejlett férfinak mellette. Néhány órás utazás után, Kamogawa leparkolta a buszt az üdülő központ előtt. Mire kivette a kulcsot az indítóból, addigra Takamuráék kipattantak a buszból és a part felé vették az irányt, különféle pajzán megjegyzéseket téve a körülöttük lévő hölgyekre. Kamogawa a tenyerébe fúrta homlokát és próbált megnyugodni. Miután kiszállt a buszból az öreg és Ippo, a központ recepciója felé vették az irányt, ahol felvették a bérelt apartman beléptető kártyáját.
A parton Takamuráék belevetették magukat a tengerbe. Fröcskölték a lányokat és izmaikat feszítve imponálni próbáltak, de erre a leginkább a parton sétáló nyugdíjas csoport tagjai voltak kíváncsiak. Takamura merészségét fitogtatva, a bóják mögé úszott be. A partról, az mentőegység egyik tagja hangosbemondóval próbálta Takamura figyelmét felhívni a cápa veszélyre, aki fittyet hányva még beljebb úszott a vízben.
- Olyan aprónak tűntök innen bentről Kimura, hogy Aoki hülye feje már nem is látszik! – Kiáltott gúnyosan Takamura a parton ácsorgóknak, hangos nevetéssel fűszerezve a csipkelődést.
- Te idióta, azonnal gyere vissza! Nézz már a háta mögé, te nem normális! – Kiabálta hisztérikusan Aoki.
Takamura megfordult és 15-20 méterre tőle, megpillantotta egy cápa hátúszóját kikandikálni a vízből. Már nem csak vízcseppek borították Takamura arcát, hanem az izzadság és az idegesség jelei is fokozódni kezdtek. Tisztában volt vele, hogy nincs esélye úszva elmenekülni a cápa elől, egyetlen esélye a túlélésre, ha legyőzi őt ott ahol a cápák a legerősebbek: a vízben. Takamura megfeszítette az izmait és farkasszemet nézett az uszonnyal. Az idő mintha megállt volna, teltek a percek, majd hirtelen a cápa elindult. Hossza lehetett vagy 3-4 méter súlya pedig több tonnát nyomhatott. Épeszű ember fohászkodni kezdene, Takamura viszont hangos csatakiáltással előre nyújtotta a kezét, ahol meglepődésére, már a cápa orra volt. A fenevad kitátotta száját, hogy keresztbe elkapja a férfit, de Takamura az orrán kinyomta magát, térdét felhúzta és átbillentette magát a cápa hátára. Lábait szorosan a cápához nyomta, ökleit megszorította és az életéért küzdő Takamura ütések hadát mérte az állatra. Jobb horog, bal csapott, bal-jobb kombináció. Teljesen hatástalannak tűnt a helyzet, amit fokozott az is, hogy nem bírta tovább tartani magát a cápán és a tengerbe esett. A vízben farkasszemet nézett egymással a két ragadozó. Takamura arcán egyedül a düh tükröződött. Gondolataiban visszhangzott, hogy nem veszíthet, nyernie kell. A cápa megindult felé, kezével sikerült eltolnia magát a támadó szörnyetegtől, de a cápa fogai felsértették Takamura karját. Vér került a tengerbe, ami ezt a lényt teljesen megvadította. Támadások sorozatát mérte Takamurára, aki már egyre nehezebben kerülte ki a cápa borotvaéles fogsorát. Sok szerencsére nem mély vágást ejtett a gyilkos cápa áldozatán. De egyszer csak Takamurát hatalmába kerítették az emlékek. Visszaemlékezett az első találkozásra az öreg Kamogawaval, Aoki és Kimura elpáholására, a gyenge Ippora akit társai terrorizáltak. Majd visszagondolt legnagyobb ütközeteire, a szurkolók ovációjára, Ippo címvédésére, és végezetül arra, hogy ő már legyőzött egy fenevadat… Egy medvét. Igen! Ha egy medvét sikerült ököllel legyőznie, akkor most egy cápát is muszáj legyűrnie. Takamura szeme megcsillant a tengerben a véren keresztül, és tekintetét belefúrta a cápa tekintetébe. Ez lehet a végső ütközet… A cápa szélsebesen megindult és száját kitárva, és Takamura a felszínre úszott. Lefelé tekintve látta a tengerből érkező lényt. Lábával elrugaszkodott a cápa orráról, így a levegőbe került Takamura és ahogy zuhant vissza a tenger felé, torkaszakadtából kezdett el kiáltani, kezét ökölbe szorította és minden erejével a cápa szemei közé ütött egyet. Takamura a cápa hátán landolt térddel, és keze még mindig ökölbe rándult, majd lassan elkezdett süllyedni. A cápa elvesztette eszméletét, a csata véget ért. Takamura diadalmaskodott és elindult a part irányába, ahol mindenki megrökönyödve állt és nézték végig, ahogy Takamura pusztakézzel győzött le egy fehércápát. Parton már ott voltak tátott szájjal a mentősök, ők se akarták elhinni. A sebeit ellátták és a kaland után mindhárman elindultak vissza az üdülési központhoz.
Kamogawa azonnal kérdőre vonta a fiúkat, amikor megpillantotta Takamura bekötözött karját. Miután elmesélte Aoki és Kimura a történetet eltúlozva, az öreg mosolyogva gondolta, hogy ez minden idők legbénább hazugsága volt, Ippo szemei viszont csillogtak és teljesen elhitte a történetet Kimuráéknak, még azt is, hogy állításuk alapján Takamura fél kézzel ragadta meg a 10 méteres cápát és addig püfölte a levegőben, amíg az meg nem halt.
- Fiúk, azt mondta edzőtáborozni jövünk, de… Ez nem igaz! Tegnap döbbentem rá, hogy kicsit túlhajszollak titeket és igazán ráfér mindenkire egy kis pihenés. Úgyhogy, most bementek négyen és egy kiadás masszázsban lesz részetek. – Jelentette ki Kamogawa.
- Az szuper lesz fiúk, ránk fér már, hogy puha női kezecskék érintsék a görög isteneket is megszégyenítő izmainkat. – Mondta pajzán gondolatai között merengő Takamura.
A fiúk levetkőztek és törülközőt csavartak derekuk köré. Bementek a masszázs szobába, ahol 4 fekhely volt és hatalmas megdöbbenésükre a 4 masszőrből volt egy csúnya nő, két öreg néni és egy bombázó lány. Kimura és Takamura összenéztek és susmutolni kezdtek.
- Enyém a bige Takamura!
- Egy fenéket Kimura!
- Rendben, akkor döntsön a szerencse! Játszunk kő-papír-ollót!
- Kihívás elfogadva, készülj a vereségre! 3 körös lesz, aki nyer, azé lesz a bögyös!
- Rendben, de mi van akkor, ha döntetlen lesz?
- Akkor meghagyjuk Ipponak! – Mondta a javaslatát Takamura, amire hangosan elkezdtek röhögni mindketten.
- Áll az alku! Készen állok.
Kimura arcáról eltűnt a mosoly, és mélyen Takamura tekintetébe szegezte arcát, hátha abból kiolvassa ellenfele választását. Az első körben Kimura kővel nyitott Takamura pedig papírral. Kimura halkan szitkozódott Takamura pedig röhögött a markába. A második körben könnyelműen papírral jött elő, Kimura pedig ollót mutatva megnyerte a második kört. Érezhető feszültség volt a levegőben a harmadik fordulót megelőzve. Kimura papírjára pedig… Takamura papírja felelt, így döntetlen lett és a megállapodás szerint a csinos masszőr Ippo jutalma lett. Leszegett fejjel feküdtek le mindketten egy-egy néni ágyához, Aoki mosolyogva dőlt le a ronda nő ágyához, közismerten ízlésficamos szegény. Ippo viszont bizonytalanul indult el a csinos masszőr felé. Takamura ágya pont Ippo mellett volt, így amikor a fiú odaért, a gonoszság csillant meg a szemében és ülő pozitúrába helyezkedett el.
- Kislány! Látott már óriáskígyót? – Kérdezte kétértelműen Takamura.
- Persze, az állatkerti terráriumban láttam két szép kifejlett példányt. – Felelte semmit se sejtve a masszőr lány.
- Igen? Na és ekkorát láttál már?
Kérdése végén pedig letépte a törülközőt Ipporól, aki így ádámkosztümbe lett öltöztetve, hála Takamurának. A lány szeme megragadt Ippo férfiasságán. Kezét a szája elé helyezte, és teljesen elvörösödött a fennálló helyzettől. Ippo arca is szinte lángra gyűlt, azonnal a törülközőért nyúlt, amit Takamura nem adott oda. Teremben lévő nők sikoltozni kezdtek Ippo hatalmas méretei miatt és kimenekültek a szobából. A fiúk szinte sírva röhögtek a pórul járt Ippon. Srácok elhallgattak, amire a szobába ért 4 kigyúrt masszőr, akik majdnem két fejjel magasabbak voltak Takamuranál is. A szobában mindenki kimérten nézett Ippora, és amikor elkezdődött a masszázs, fennhangon Takamura csak annyit szólt Ippo irányába, hogy :
- Perverz disznó!
Ippot masszírozó férfi most már lokalizálta, a pucér elkövetőt és könyörtelen hangon megszólalt:
- 10 évig voltam csontkovács. Nem kell félned, most majd megtanulod kölyök, hogy hol a helyed!
Ippora két óra kegyetlen ropogás várt, míg a fiúk jóízűen röhögtek magukban rajta. A nap további részében kerülte a fiúk társaságát és este hamar lefeküdt aludni.
Reggel elindultak kocogni és úgy tűnt, mintha Ippo teljesen megfeledkezett volna az előző napi megaláztatásról. Tengerparton mentek a fiúk és mindenhonnan hallottak kiáltásokat:
- Szép volt cápaölő!
- Nagy voltál, puszta kézzel elintézted a dögöt!
- Nézzétek, ott fut a predátor!
Takamura büszkén kocogott és minden kiabáló felén intett barátságosan egyet. Néhány kilométer után a fiúk megálltak pihenni egy vendéglátó bódénál. Mindenki rendelt egy hot dogot és egy pohár ásványvizet. Evés után egyszer csak megszólalt Takamura:
- Tudod Ippo, elnézést a tegnapi miatt! Kicsit szemét voltam, sajnálom!
- Jaj, Takamura san! Igazán nem történt semmi súlyos. Elvégre nem ez volt az első ilyen megaláztatás tőled, majd megszoktam.
- Akkor jó, Kimura, Aoki felállni lusta disznók! Futásra fel!
A fiúk felálltak az asztaltól és elkezdtek futni. Ippo mosolygott és örült Takamura bocsánat kérésének. De mintha, valamit elfelejtettek volna…
- 675 Yen lesz összesen uram! – Mondta a bódé tulaja.
- Ez nem lehet igaz! Már megint kitoltatok velem! Légy átkozott Takamura san!
- Veletek meg mi történt idióták? Miért késtetek 1 órát az edzésről?
- Öreg nyugi van… Csak úgy gondoltuk… Ha 1 órával többet kocogva… Növeljük az állóképességünket! - Préselte ki magából a szavakat Takamura.
- Féleszű bagázs! 40 fok van, és ti a legnagyobb melegben folyadék utánpótlás nélkül szaladgáltok? Mellesleg nem növeltetek semmit az állóképességen, pont fordítva! Ilyen ramaty állapotban nem tudtok kesztyűzni se! Mars haza, semmi értelme itt téblábolnotok! – Kelt ki magából az öreg Kamogawa.
Aoki és Kimura lehajtott fejjel vették tudomásul az öreg szavait, Takamura viszont mély levegőt vett, kihúzta magát és elkiáltotta magát:
- Még hogy nem tudunk kesztyűzni? Gyere ide papi, kikapom azt az egy fogadat is, ha nagyon akarod!
Takamura kinyújtotta nyelvét és futásnak eredt, Kamogawa pedig a 20 éveseket is megszégyenítő sebességgel eredt Takamura irányába fenyegetően lóbálva sétapálcáját. Kimura és Aoki elindultak lezuhanyozni, mielőtt hazamennének, Ippo pedig elindult az ugrókötél irányába…
Másnap reggel mindenki időben beért az edzőterembe időben, ahol reggel Aoki és Kimura edzője, Shinoda Tomoyuki várta őket, mégpedig azzal a hírrel, hogy térjenek vissza 1 órán belül néhány napnyi váltásruhával, mert edzőtáborba mennek a tengerpartra. A hírnek mindenki nagyon megörült, talán Ipponak voltak csak baljós előérzetei ezzel kapcsolatban.
Aoki késve, de visszaért a teremhez, ahol többiek viszont már feszülten várakoztak rá.
- Aoki ez meg mi a fenét jelentsen? Már régen úton kellene lennünk, a formás keblek és a hűsítő tenger habjai felé! – Kiáltotta el magát Takamura.
- Ó, sajnálom skacok! Az én kis Tomikommal… Nos… Ő… Hát izé… - Hebegte zavarában Aoki.
Takamurát és Kimurát egyszerre rázta ki a hideg a gondolattól, amire Aoki célzott. Témát nem feszegetve, gyorsan bepattantak mindannyian Kamogawa kisbuszába, és a tengerpart irányába vették a menetirányt. Srácok zajosan elfoglalták magukat az út során, Ippo pedig a tájban gyönyörködött és próbált levegőt kapni a fulladt levegőben, ami köszönhető volt a 3 fejlett férfinak mellette. Néhány órás utazás után, Kamogawa leparkolta a buszt az üdülő központ előtt. Mire kivette a kulcsot az indítóból, addigra Takamuráék kipattantak a buszból és a part felé vették az irányt, különféle pajzán megjegyzéseket téve a körülöttük lévő hölgyekre. Kamogawa a tenyerébe fúrta homlokát és próbált megnyugodni. Miután kiszállt a buszból az öreg és Ippo, a központ recepciója felé vették az irányt, ahol felvették a bérelt apartman beléptető kártyáját.
A parton Takamuráék belevetették magukat a tengerbe. Fröcskölték a lányokat és izmaikat feszítve imponálni próbáltak, de erre a leginkább a parton sétáló nyugdíjas csoport tagjai voltak kíváncsiak. Takamura merészségét fitogtatva, a bóják mögé úszott be. A partról, az mentőegység egyik tagja hangosbemondóval próbálta Takamura figyelmét felhívni a cápa veszélyre, aki fittyet hányva még beljebb úszott a vízben.
- Olyan aprónak tűntök innen bentről Kimura, hogy Aoki hülye feje már nem is látszik! – Kiáltott gúnyosan Takamura a parton ácsorgóknak, hangos nevetéssel fűszerezve a csipkelődést.
- Te idióta, azonnal gyere vissza! Nézz már a háta mögé, te nem normális! – Kiabálta hisztérikusan Aoki.
Takamura megfordult és 15-20 méterre tőle, megpillantotta egy cápa hátúszóját kikandikálni a vízből. Már nem csak vízcseppek borították Takamura arcát, hanem az izzadság és az idegesség jelei is fokozódni kezdtek. Tisztában volt vele, hogy nincs esélye úszva elmenekülni a cápa elől, egyetlen esélye a túlélésre, ha legyőzi őt ott ahol a cápák a legerősebbek: a vízben. Takamura megfeszítette az izmait és farkasszemet nézett az uszonnyal. Az idő mintha megállt volna, teltek a percek, majd hirtelen a cápa elindult. Hossza lehetett vagy 3-4 méter súlya pedig több tonnát nyomhatott. Épeszű ember fohászkodni kezdene, Takamura viszont hangos csatakiáltással előre nyújtotta a kezét, ahol meglepődésére, már a cápa orra volt. A fenevad kitátotta száját, hogy keresztbe elkapja a férfit, de Takamura az orrán kinyomta magát, térdét felhúzta és átbillentette magát a cápa hátára. Lábait szorosan a cápához nyomta, ökleit megszorította és az életéért küzdő Takamura ütések hadát mérte az állatra. Jobb horog, bal csapott, bal-jobb kombináció. Teljesen hatástalannak tűnt a helyzet, amit fokozott az is, hogy nem bírta tovább tartani magát a cápán és a tengerbe esett. A vízben farkasszemet nézett egymással a két ragadozó. Takamura arcán egyedül a düh tükröződött. Gondolataiban visszhangzott, hogy nem veszíthet, nyernie kell. A cápa megindult felé, kezével sikerült eltolnia magát a támadó szörnyetegtől, de a cápa fogai felsértették Takamura karját. Vér került a tengerbe, ami ezt a lényt teljesen megvadította. Támadások sorozatát mérte Takamurára, aki már egyre nehezebben kerülte ki a cápa borotvaéles fogsorát. Sok szerencsére nem mély vágást ejtett a gyilkos cápa áldozatán. De egyszer csak Takamurát hatalmába kerítették az emlékek. Visszaemlékezett az első találkozásra az öreg Kamogawaval, Aoki és Kimura elpáholására, a gyenge Ippora akit társai terrorizáltak. Majd visszagondolt legnagyobb ütközeteire, a szurkolók ovációjára, Ippo címvédésére, és végezetül arra, hogy ő már legyőzött egy fenevadat… Egy medvét. Igen! Ha egy medvét sikerült ököllel legyőznie, akkor most egy cápát is muszáj legyűrnie. Takamura szeme megcsillant a tengerben a véren keresztül, és tekintetét belefúrta a cápa tekintetébe. Ez lehet a végső ütközet… A cápa szélsebesen megindult és száját kitárva, és Takamura a felszínre úszott. Lefelé tekintve látta a tengerből érkező lényt. Lábával elrugaszkodott a cápa orráról, így a levegőbe került Takamura és ahogy zuhant vissza a tenger felé, torkaszakadtából kezdett el kiáltani, kezét ökölbe szorította és minden erejével a cápa szemei közé ütött egyet. Takamura a cápa hátán landolt térddel, és keze még mindig ökölbe rándult, majd lassan elkezdett süllyedni. A cápa elvesztette eszméletét, a csata véget ért. Takamura diadalmaskodott és elindult a part irányába, ahol mindenki megrökönyödve állt és nézték végig, ahogy Takamura pusztakézzel győzött le egy fehércápát. Parton már ott voltak tátott szájjal a mentősök, ők se akarták elhinni. A sebeit ellátták és a kaland után mindhárman elindultak vissza az üdülési központhoz.
Kamogawa azonnal kérdőre vonta a fiúkat, amikor megpillantotta Takamura bekötözött karját. Miután elmesélte Aoki és Kimura a történetet eltúlozva, az öreg mosolyogva gondolta, hogy ez minden idők legbénább hazugsága volt, Ippo szemei viszont csillogtak és teljesen elhitte a történetet Kimuráéknak, még azt is, hogy állításuk alapján Takamura fél kézzel ragadta meg a 10 méteres cápát és addig püfölte a levegőben, amíg az meg nem halt.
- Fiúk, azt mondta edzőtáborozni jövünk, de… Ez nem igaz! Tegnap döbbentem rá, hogy kicsit túlhajszollak titeket és igazán ráfér mindenkire egy kis pihenés. Úgyhogy, most bementek négyen és egy kiadás masszázsban lesz részetek. – Jelentette ki Kamogawa.
- Az szuper lesz fiúk, ránk fér már, hogy puha női kezecskék érintsék a görög isteneket is megszégyenítő izmainkat. – Mondta pajzán gondolatai között merengő Takamura.
A fiúk levetkőztek és törülközőt csavartak derekuk köré. Bementek a masszázs szobába, ahol 4 fekhely volt és hatalmas megdöbbenésükre a 4 masszőrből volt egy csúnya nő, két öreg néni és egy bombázó lány. Kimura és Takamura összenéztek és susmutolni kezdtek.
- Enyém a bige Takamura!
- Egy fenéket Kimura!
- Rendben, akkor döntsön a szerencse! Játszunk kő-papír-ollót!
- Kihívás elfogadva, készülj a vereségre! 3 körös lesz, aki nyer, azé lesz a bögyös!
- Rendben, de mi van akkor, ha döntetlen lesz?
- Akkor meghagyjuk Ipponak! – Mondta a javaslatát Takamura, amire hangosan elkezdtek röhögni mindketten.
- Áll az alku! Készen állok.
Kimura arcáról eltűnt a mosoly, és mélyen Takamura tekintetébe szegezte arcát, hátha abból kiolvassa ellenfele választását. Az első körben Kimura kővel nyitott Takamura pedig papírral. Kimura halkan szitkozódott Takamura pedig röhögött a markába. A második körben könnyelműen papírral jött elő, Kimura pedig ollót mutatva megnyerte a második kört. Érezhető feszültség volt a levegőben a harmadik fordulót megelőzve. Kimura papírjára pedig… Takamura papírja felelt, így döntetlen lett és a megállapodás szerint a csinos masszőr Ippo jutalma lett. Leszegett fejjel feküdtek le mindketten egy-egy néni ágyához, Aoki mosolyogva dőlt le a ronda nő ágyához, közismerten ízlésficamos szegény. Ippo viszont bizonytalanul indult el a csinos masszőr felé. Takamura ágya pont Ippo mellett volt, így amikor a fiú odaért, a gonoszság csillant meg a szemében és ülő pozitúrába helyezkedett el.
- Kislány! Látott már óriáskígyót? – Kérdezte kétértelműen Takamura.
- Persze, az állatkerti terráriumban láttam két szép kifejlett példányt. – Felelte semmit se sejtve a masszőr lány.
- Igen? Na és ekkorát láttál már?
Kérdése végén pedig letépte a törülközőt Ipporól, aki így ádámkosztümbe lett öltöztetve, hála Takamurának. A lány szeme megragadt Ippo férfiasságán. Kezét a szája elé helyezte, és teljesen elvörösödött a fennálló helyzettől. Ippo arca is szinte lángra gyűlt, azonnal a törülközőért nyúlt, amit Takamura nem adott oda. Teremben lévő nők sikoltozni kezdtek Ippo hatalmas méretei miatt és kimenekültek a szobából. A fiúk szinte sírva röhögtek a pórul járt Ippon. Srácok elhallgattak, amire a szobába ért 4 kigyúrt masszőr, akik majdnem két fejjel magasabbak voltak Takamuranál is. A szobában mindenki kimérten nézett Ippora, és amikor elkezdődött a masszázs, fennhangon Takamura csak annyit szólt Ippo irányába, hogy :
- Perverz disznó!
Ippot masszírozó férfi most már lokalizálta, a pucér elkövetőt és könyörtelen hangon megszólalt:
- 10 évig voltam csontkovács. Nem kell félned, most majd megtanulod kölyök, hogy hol a helyed!
Ippora két óra kegyetlen ropogás várt, míg a fiúk jóízűen röhögtek magukban rajta. A nap további részében kerülte a fiúk társaságát és este hamar lefeküdt aludni.
Reggel elindultak kocogni és úgy tűnt, mintha Ippo teljesen megfeledkezett volna az előző napi megaláztatásról. Tengerparton mentek a fiúk és mindenhonnan hallottak kiáltásokat:
- Szép volt cápaölő!
- Nagy voltál, puszta kézzel elintézted a dögöt!
- Nézzétek, ott fut a predátor!
Takamura büszkén kocogott és minden kiabáló felén intett barátságosan egyet. Néhány kilométer után a fiúk megálltak pihenni egy vendéglátó bódénál. Mindenki rendelt egy hot dogot és egy pohár ásványvizet. Evés után egyszer csak megszólalt Takamura:
- Tudod Ippo, elnézést a tegnapi miatt! Kicsit szemét voltam, sajnálom!
- Jaj, Takamura san! Igazán nem történt semmi súlyos. Elvégre nem ez volt az első ilyen megaláztatás tőled, majd megszoktam.
- Akkor jó, Kimura, Aoki felállni lusta disznók! Futásra fel!
A fiúk felálltak az asztaltól és elkezdtek futni. Ippo mosolygott és örült Takamura bocsánat kérésének. De mintha, valamit elfelejtettek volna…
- 675 Yen lesz összesen uram! – Mondta a bódé tulaja.
- Ez nem lehet igaz! Már megint kitoltatok velem! Légy átkozott Takamura san!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése