Novella

2012-es Anime Karácsonyra írt novellám:

Minden most kezdődik el

          Testek a járdán fekve, saját vérükben áztatva sorakoztak egymás mellett. Tetemeket kerülgetve szlalomoztak az emberek gépfegyvereikkel a kezükben. Férfi, nő, gyermek… Mind a kezükben fegyvert tartva harcoltak a szabadságért, harcoltak a tudásért és harcoltak egy diktatúra ellen. A kormányi haderők gépeket bevetve próbálták vérbe fojtani ezt a szabadságharcot. Emberek ezrei, tízezrei estek áldozatául a harcoknak. Nem csak a fegyveres állampolgárokat lőtték le, hanem civil létesítményeket vettek tűz alá tankokkal és bérházakat, panellakásokat robbantottak fel elrettentés céljából. Lángtengerek ropogását a bennragadt áldozatok sikolyai próbálták elnyomni. A felkelő csapatokat vezető Gulácsy Ákos a Vezetők Házához tartott állampolgárokból verbuvált alakulatával. Egy gránátvetővel az intézmény bejáratát védő katonákra tüzeltek. Az élettelen testek rongybabaként repültek el az útból, az égből pedig véreső hullott. A lépcsőket eltelítették az emberi maradványok, de a rebelliót vezető emberek ezeken áttaposva mászták meg a lépcsőfokokat és igyekeztek az épületbe bejutni. Gulácsy Ákos lelkifurdalással tekintett erre a kaotikus helyzetre, de úgy gondolta, hogy ezrek, tízezrek és még a saját élete is csak játékpénz, ha a következő generációk jövője a tét. Lépcsőn felérve egy távirányítással működtetett gépágyúval néztek farkasszemet. Egy férfi megragadta Ákos mellényét és lerántotta a lépcsőre. Gulácsy mozdulatlanul feküdt a lépcsőn, arcára meleg vér folyt. A ruháját még mindig szorította egy kéz, de ennek már nem volt súlya. Tekintetét a lépcső aljára irányította, ahol megpillantotta a férfi holttestét, annak a férfiét, aki imént mentette meg az életét a biztos haláltól. Ákos gondolatai millió dolgon forogtak abban a momentumban, amikor mélyen az üveges szempárba fúrta tekintetét.
 - Minden azon a napon kezdődött…- suttogta Ákos, és elnyelték az emlékek.

Minden azon a napon kezdődött el 16 esztendeje, amikor TR_72 elkezdte a tanév 13. matematika óráját. A tanulók az óraközi szünet végéhez értek, és becsengettek. Az ajtók bezárultak, a ki- és bemenetel pedig lehetetlenné vált. A diákok csatlakoztatták a kártyájukat a meghajtóikba ezzel jelezve a rendszernek, hogy az adott tanuló részt vesz az adott tanórán. A tanári székben ülő robot letette a kezében lévő tollat, és kiosztotta a frissen kijavított dolgozatokat. Egyszerűen a helyéről karját kinyújtva elért az utolsó padsorokhoz is. Ákos az első padban ült ő kapta meg elsőként dolgozatát. Hibátlan volt és kiváló érdemjegyet kapott. Megint, mint mindig… A többi tanulók ellenben vele, csak elégséges érdemjegyet vagy annál rosszabbat szereztek.
 - Tisztelt tanulók! Kezdjük is el a mai nap utolsó óráját, a nap második matematika óráját, melynek száma 13-as! Írják fel füzeteikbe az óraszámot és a címet, ami az alábbi: Szorzás! A dátum pedig 2132. Szeptember 15. !
A diákok nem vették figyelembe a gép szavait és papírgalacsinokkal dobálták meg a gépet, aki lelkiismeretesen belefogott a tanóra megtartásába, amire kizárólag csak Ákos figyelt…

Az óra végeztével TR_72-es tanító robot magához hívta a fiút és miután a terem kiürült, párbeszédbe elegyedett a fiúval:
 - Úgy látom, hogy egyetemistaként kiemelkedő készségekkel rendelkezik, erős affinitása van a matematikához, az olvasáshoz és az íráshoz is. Olyan, mintha tanulta volna már ezeket az emeltszintű anyagokat!
 - Igen, édesapám kutató volt a kormánynál, de sajnos nagyon régen elhagyta az élők sorát. Ő tanított meg írni és olvasni még 5 éves koromban. Nem érte meg, hogy számolni is megtanítson. Egy laborbalesetben hunyt el 13 évvel ezelőtt.
 - Értem, kivételes tehetség. Nem gondolkozott még azon, hogy amit tanul, az kevés lenne?
 - Hogy érti ezt TR_72? Mire szeretne kilyukadni ezzel?
 - Arra, hogy ön nem érzi-e úgy, hogy a világ emberi mértékkel felfoghatatlan mennyiségű információval és tudással rendelkezik, de önök ennek a töredékét kapják? Pontosabban a töredéknek is csak az elenyésző tartalmát?
 - Számomra mindig furcsa volt, hogy keveset tanulunk és ezek a tanulmányok nagyon egyszerűek. Talán…
 - Már túl egyszerűek? Igen, ezek az anyagok csupán csak ismétlések és olyan tudás, ami valaha alapvető tudásnak számított az emberek között. Nem is annyira régen, 100 évvel ezelőtt az oktatás színvonala sokkal magasabb volt, tudományokat oktattak. Mai világban a kutatók rendelkeznek kizárólag olyan tudással, ami vetekszik, a világ fejlettségével. Régen, az embereket emberek oktatták. Ma egy olyan világban élnek az emberek, ahol egy vezetőség határozza meg, hogy miként élhetnek. Egy maroknyi ember dönt arról, hogy ki lehet egyetemista, ki lehet értelmiségi és arról is ők döntenek, hogy a tudatosan butított emberek miként dolgozzanak meg az alacsony fizetéseikért. Egy olyan világot élünk, melyben az embereknek éhezni kell, és a megvilágosultak pedig olyan luxusban élnek, amelyet talán el sem tud egy mindennapi ember képzelni.
 - Ezeket miért mondja TR_72? Nagyon megijesztenek a szavai.
 - Félelmetes a valóság ebben az országban. Egy országban, melynek határai végesek és átléphetetlenek. Csak a kiváltságos emberek utazhatnak külföldre. Maga is egy ilyen képességű emberi lény! A minisztérium felfigyelt a tanulmányi eredményeire, és már a dolgozatait is bekérették kivizsgálásra. Valószínűleg ön lehetőséget fog kapni, hogy hazáját, vagy inkább hazájának vezetőit szolgálja tudásával. Viszont én szeretnék kérni magától valamit!
 - Kérni? Mégis mit? Mi ez az egész?
 - Maradjon péntekenként egy korrepetálás keretein belül a tanintézményben és megosztok magával minden tudást, ami csak szerepel a programomban. Tiltott tudást, melyet a kormány megvont az emberektől.
 - Miért tenne ilyet a kormány? Miért jó ez a számukra?
 - Azért történik minden, mert egy teljesen befolyásolható és irányítható népet akarnak a vezetők kreálni. Az oktatásból kitörölték az emberi erőforrást, mert megbízhatatlannak tartották őket tudás tárolására és megosztására. Így alkottak meg minket tanító robotokat. Természetesen a mi szériánk a 100 alattiak közelebb járunk az emberi tudathoz. Minket az emberek mására alkottak meg, de több gép is ellenkezett és szabotálta az oktatási rendszert, így majdnem az egész szériánkat megsemmisítették. Én szerencsésen átmentem a rostán, és célom, hogy a nép egy olyan világba kalauzolja magát, amelyet ő maga alakít. Az emberek is gépként funkcionálnak, őket is programozzák a média és az oktatás által. Buta embereket gyártanak, akik szenvednek, akik dolgoznak néhány ember gazdagságáért, akik félnek a holnaptól, és akik nem képesek gondolkodni. Már kevés idő van hátra addig, hogy céljaik teljesen megvalósuljanak. Nem értik az emberek, hogy éjjel-nappal munkát végeznek, és nem jutnak előrébb. Lassan pedig el is felejtik, hogy szeretnének előrébb jutni. Megelégednek majd a kirendelt sorsukkal, gondolatok és ambíciók nélkül fognak élni, ha nem történik változás. Úgy kalkulálom, hogy ezt nehéz lehet megemészteni Ákos, de ez az igazság, és visszagondolva, biztos sok homályos dologra pontot tud tenni magában. Szeretném a tudással felvértezni magát, hogy ezt továbbadhassa az embereknek, hogy megválthassa ezt az országot és megválthassa az itt sínylődő embereket.
 - Ez tényleg hihetetlen TR_72, nehezen bírom felfogni ép ésszel. Természetesen elfogadom a péntekenként lefektetett korrepetálást, és ígérem, hogy mindent, amit tanít, majd arra használom fel, hogy minél hamarabb megváltoztathassam a nemzetünket!
 - Rendben, jövő héten elkezdjük a programot, de erről senkinek ne beszéljen még! Majd annak is eljön az ideje!
 - Értettem! Hallgatok, mint a sír!  Viszontlátásra!
Azzal sarkon fordult és elment haza Ákos.

Az egyetem hátralévő részében Gulácsy Ákos tartotta kiváló tanulmányi eredményeit és a korrepetálások során pedig rengeteget fejlődtek logikai készségei, és széles spektrumban bővítette tudását. Az utolsó év végén, TR_72 sok sikert kívánt Ákosnak közös céljaik eléréséhez, majd önmegsemmisítést hajtott végre, mert úgy gondolta, megtette azt, amit meg kellett tennie. Innentől már csak Ákoson múlt minden. Diplomaosztás után Ákost már a minisztérium bejuttatta a Vörös Csatornába, Magyarország egyetlen fogható televíziós csatornájába. Külön műsorblokkot vezetett így hatalmas rajongói köröket szerzett magának, akiket lassan, de képes volt befolyásolni. 2145-től már titkos köröket alapított, amik kinőtték magukat és az ország több pontjára is eljutottak a férfi nézetei, melyek a reformálásról, szabadságról és jólétről szóltak. 2148 Március 15-én a reggeli híradó alatt a kör tagjai elfoglalták a sajtóközpontot és Gulácsy Ákos beszédet mondott melyben közérthetően beszélt és egy forradalomra buzdította a népet. Hatalmas sikere lett az emberek körében a beszédnek és így elkezdődött egy harc a nemzet jogaiért. Kormány döbbenten állt a számukra váratlan események előtt. Félelem volt a vezetőkben. Féltek, hogy hatalmukat, a rendszerüket és beteges játékaikat az emberek felett végérvényesen elveszthetik! Forradalom végkimenetele pedig csak attól függ, hogy az emberek mernek-e kiállni a végsőkig és nem riadnak vissza attól, hogy a végsőkig elmenjenek egymásért, a nemzetükért, az öntudatukért és a szabadságukért!